Néha végtelen szomorúság tölt el. Elmúlt idõk és eltûnt emberek jutnak eszembe ilyenkor.
Mindig van úgy, hogy el-elmaradoznak haverok, barátok. Ez mindennapos, sokszor elkerülhetetlen. De néha ez egészen elemi erõvel hasít belém,
és olyankor nem marad más csak a zene [amit közösen csináltunk - akár] és a gyönyörködés azokban a belsõ[vagy valóságos] képekeben, amiken még minden rendben van, de 600%-on már látszik az arcomon, az érzés, ami most tölt el. Live in peace, my friends.